diplomás
Szóval ma, miután leállamvizsgáztam - négyesre, de csak azért, mert a három éves átlagom elég satnya volt, amúgy a mai teljesítményem csupa ötös volt -, hazajöttem, és megpróbáltam egy tartalmas óra alatt kialudni az előző egy hónapot, amikor is leginkább tanultam szabadidőmben. A kudarc ott kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a szomszéd csirkéi már megint a ház tövében nyivákoltak, úgyhogy végeztem egy kis agymunkát, miszerint ismét feljelentettem a szomszédomat a jegyzőnél. Majd, miután eltöltött az ezzel kapcsolatos elégedettség, kimentem és szögeket húzgáltam ki félig korhadt deszkákból, csak úgy.
És igen, visszatértem.
E
Januar ota mar epp ideje fodraszhoz mennem, ugyhogy most itt ulok es varom, hogy szornyu dolgokat vegezzenek valakin (hajvasalas) es utana en jovok.
Amugy rohadt faradt vagyok, mert a pasimnak tudogyulladasa van es egyreszt o alszik helyettem, masreszt meg mindenfajta hazimunkatol el van tiltva, ugyhogy tegnap ejfelig mosogattam. Na jo, nem csak ezert, hanem mert mostanaban kulon alszunk hogy tudjon pihenni, es az etkezoben aludni a foldon az akvarium mellett nem egy elmeny, 4-5 oraka alszom es utana magamtol felebredek, aztan megy az agymunka reggelig.
Probalok persze allamvizsgara is keszulni, de tegnap peldaul palantaztam inkabb, meg fejlesztettem az izmaimat, ma meg ugye a fodrasz van soron. Holnap bikinit kell vennem, de a hetvege most mar tenyleg a tanulasrol fog szolno, persze csak ha lenyirtam a fuvet.
Kocsmazas utan
Azert van abban valami komikus, hogy egy este 11ig tarto kocsmazas utan ulok a vonaton, a mogottem levo dupla ulesen ket kamaszlany szereti egymast atszellemulten, en meg ep azt uvolttetem a fulembe, hogy "forget about romance".
Gondolkodik
Na jo, tenyleg szeretne visszamenni a gimibe, mert azon egesz biztos visitva rohognek, hogy huszonkilenc eves fejjel itt ulok a foiskolan, varom a tanart, es kozben a pithagorasz tetel levezetesen gondolkodom.
Amugy meg azt is el akartam mondani, hogy ma azt mondtak ram hogy szep vagyok (meglepo), valamint ugyanez az ember azt is megallapitotta, hogy tul kedves vagyok az emberekkel (meg meglepobb).
A mozgolepcson meg lattam egy sracot akinek pont akkorara volt tagitva a fule, hogy abban tudta tartani a szal cigijet.
De mas hirerteku mondanivalom most mar tenyleg nincs.
Majus
Tudom, nagyon eltuntem mostanaban, es ez meg igy is lesz egy darabig, mert keszulok az allamvizsgara a munka mellett, es ha meg marad mellette egy pici idom, mint peldaul ezen a heten hogy a pasim delutanos, rohangalok ugyet intezni, ceges bulizok, vagy esetleg erettsegi elotti hangulatban csaszkalok a Gellert-hegyen egyedul, es ez alatt azt ertem, hogy minden ugyanaz, a masodik kamaszkorom csak abban ter el az elsotol, hogy most nem epekedek sem cigiert, sem fiuert, szimplan csak szerelmes vagyok az egesz vilagba es boldog vagyok nem tudom mitol.
Ha prozabb akarok lenni, akkor persze rafogom arra a rendkivul eros zold teara, amit mostanaban iszom. Sajnos muszaj, mert enelkul olyan tompa lennek, hogy a probaidom veget egesz biztos nem ernem meg. Es persze kozrejatszik a dologban az is, hogy iszonyat jol erzem magam az uj helyemen, nagyon jo a tarsasag es pont olyan a kornyezez, mint ami nekem mar nagyon hianyzott, meg ha nem is tudtam rola. Most mar nem ertem, miert feltem ennyire attol, hogy milyen lesz ket es fel ev szakmai magany utan csapatban dolgozni.
Az inspiralo kornyezetnek es persze a zold teanak koszonheton nagyon durvan felfokozott lelkiallapotban vagyok folyamatosan, tenyleg nem tudom megfogalmazni az erzest maskent, a szerelemre hasonlit, csak ennek nincs alanya, es nagyon remelem hogy nem is lesz.
Muszaj a heten meg egyszer felmasznom a Gellert-hegyre egyedul, ugyhogy nem igerem, hogy hamarosan jelentkezem.
húsvét
A húsvét első fele azzal telt, hogy meglátogattuk édesapámat és a kisöcsémet, ahol kaptam szülinapi ajándékot, cukormentes tortát és még kerti sütés is volt, a második fele meg azzal telik, hogy bent rohadok az exmunkahelyemen és tanítom az utódomat, mert neki csak a hétvége volt a jó, én meg akkor úgy voltam vele, hogy legyen húsvét hétfő, mert ezen a jeles napon a pasim is dolgozik. Igaz, ő otthonról, úgyhogy bármelyik neki tetsző pillanatban felkelhet a székből és kirámolhatja a hűtőből az igazi mangalica sonkát akár nézegetésre, akár szagolgatásra, akár elfogyasztásra.
Sebaj, cserébe hagymát ettem a reggelihez, hátha így rövidebb lesz a nap.
felgyújtja a lakást
Életem értelme tegnap kiadós lebaszásban részesített, mert reggel a
vasalót csak lekapcsoltam, de elfelejtettem kihúzni a konnektorból, és
úgymaradt egész napra. Persze nem lett semmi baj, de megkaptam, hogy
simán felgyújthatom így a házat, és akkor nem marad semmink, satöbbi.
És akkor alig néhány óra elteltével amikor a pókfóbiás talált egy
pókfészket a GÁZÓRA szekrényén, akkor rohant öngyújtót meg valami sprayt
keresni, hogy ő most akkor felgyújtja az egészet.
Kedves, nem? :-)
ciszták
Jelentem, a "nem vész el, csak átalakul" elv szerint működnek a
petefészkeim, mert a tipikus gyöngyfüzér-szerű cisztás petefészekképem
tavalyhoz képest eltűt, a dokim mégis a "számos, 4-8 mm-es ciszta"
kifejezéssel illette azt, amit látott.
Azt is mondta, hogy peteérésem tuti nem lesz ebben a ciklusban, én
valahogy mégis örülök, mert elég nagy javulásnak élem meg azt, hogy
látványosan nem úgy néz ki a dolog, mint tavaly. Persze tény, hogy van
mit javítani rajta, de eddig is tudtuk, hogy a piszka alkatú lányok
lassan javulnak, szóval nem számítottam csodára.
Korhazi elmeny
Most, hogy itt ulok es varok a Bajcsy korhazban, megfogalmazodott bennem az elhazarozas, hogy soha a budos eletben nem akarok beteg lenni. En nem tudom mas korhazakban hogy van, de itt meg a szulest sem vallalnam be, nem tul szimpatikus, hogy ugyanarra a folyosora ultetik az ultrahangra varo kismamakat, mint ahol a betegeket tologatjak gorgos agyon vagy tolokocsiban, egy paddal mellettem meg az elobb egy verzo seggu pizsamas oreg bacsi varakozott, es nyilvan nem az o hibaja, de en ezt nem akartam latni. Azt sem, amikor a fekvobetegeket a gorgos aggyal attoljak azon a picinyke ket centis szintkulonbsegen, ami epp elottem figyel a padlon.
A dokim persze kesik, de sebaj, legalabb annal tobb idom van imadkozni, hogy ezuttal mar ne legyenek petefeszekcisztaim.
nem unatkozik
Nem tudom, hogy vagyok képes ennyire túlkomplikálni az életemet, de
kezdek már rájönni, hogy ez nem a véletlen műve. Az elmúlt években nem
volt olyan időszakom, ami laza lett volna, mert vagy suli, vagy bármi
kötelezettség miatt szinte nincsenek is szabad perceim, kivéve persze a
sorozatnézéssel eltöltött időt, de azért valahol túlzásnak érzem, hogy
tegnap választanom kellett a harmadik húszperces epizód és az esti torna
között. És nem is ez a durva, hanem hogy kivételesen az előbbit
választottam, a lelkiismeretem meg gyötör, és ezen az sem segít, hogy a
pasim a piszka becenevet aggatta rám tegnap, meglátván ahogy szoknyában
és testhezálló felsőben hazaértem.
Szóval minden második nap kötelező torna van, kábé három naponta
kötelező kenyérsütés, és akkor most még az új munkahelyemen is több időt
fogok eltölteni, mert eleinte biztos nem lesz képem kicentizni a nyolc
óra munkát. Közben meg júniusban államvizsga, és akkor ne legyen
gyomorgörcsöm, hogy aludni mégis mikor fogok?
Mások hogy oldják meg azt, hogy van idejük unatkozni?
kotkodács
A telekhatárra épült háznak megvan az a kellemes tulajdonsága - mint azt ma reggel megtudtunk -, hogy ha a szomszéd baromfiudvart telepít közvetlenül a házfalhoz, akkor az ember simán tud kotkodácsolásra és károgásra ébredni. Én nem tudom miből van ez a ház, hogy így vezeti a hangot, de lehet hogy kénytelenek leszünk leszedni a vadi új szigeteléses burkolatot, hogy hangszigetelést is tegyünk rá, mert ez így embertelen. Konkrétan azt hittem reggel, hogy az ágy lábánál csipegetnek a kis dögök, annyira hangos.
születésnap
Kissé ijedten indultam neki a születésnapi hétvégémnek, mert a torokfájás csak nem akart elmúlni, és az ember nem szívesen megy így kisgyerek közelébe, de mivel lázam nem volt, Balu pedig azzal nyugatgatott, hogy Balunénak is fáj már egy hete, mégsem maradtam otthon. Elvégre ha a gyerek el akarja kapni, akkor majd elkapja az anyukájától.
Nem bántam meg, mert nagyon jó kis összejövetel volt, kaptam csomó ajándékot, meg xilites tortát, amiből azóta már egy morzsányi sincs. Sajnos az estét eléggé beárnyékolta, hogy Baluék külföldre költöznek - jó, ezt eddig is tudtuk, már egy ideje megy az ezzel kapcsolatos hercehurca, de most úgy nézett ki, hogy már kezd konkretizálódni a dolog, alig két hónap, és Balu már utazik, aztán már igazán nem sok idő, és Baluné is megy utána az utóddal. És igaz hogy mostanában nem sokat tudtunk találkozni, de baromira más lesz nélkülük, rossz belegondolni.
Ráadásul én kb pont Balu utazásakor államvizsgázok, lehet tippelni hogy mennyi időm lesz akkoriban, de azért remélem összehozunk még egy búcsúpartit, ahol Balunéval meg az Ügyvédnővel hármasban potyogtatjuk a könnyeinket, a fiúk meg zavartan söröznek.
Most meg megyek tanulni, mert igaz hogy munkaidő, de tekintve hogy nem kaptunk még fizetést, úgy döntöttem, hogy dolgozzon a franc, nem vagyok én szeretetszolgálat, pénteken meg esedékes az utolsó vizsgám.
újmunka
Születésnapomra valakitől náthát kaptam, de ez sem tudott eltántorítani attól, hogy igazán remekül érezzem ma magam az új munkahelyemen. A régin szabit vettem ki, hogy ott lehessek ma, de még ha nem kapom vissza*, akkor sem bántam meg, nagyon jó kis nap volt. Igazából a húsvéti hosszú hétvége után kezdek, addig csak egy-egy napokat leszek ott, feltéve hogy kapok szabadságot. Ez egyelőre képlékeny, mert a főnökkel abban egyeztünk meg, hogy amíg nincs kit betanítanom, mehetek, feltéve hogy ez nem megy az interjúk rovására. Mondtam neki, hogy az interjúk rovására maguk az interjúalanyok mennek, de azt mondta, adjunk nekik egy esélyt, úgyhogy jövő héten folytatódik a kínzásom.
A mai nap volt az első huzamosabb idő, amit az új helyen töltöttem. Kicsit már képet kaptam a rendszerről, lett e-mail címem is, a kollégákkal meg olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást, és komolyan mondom, ez az első olyan helyem, ahol a főnökökkel is emberien tudok beszélgetni, mintha eltűnt volna belőlem a megfelelési kényszer. Na jó, amikor a tulajdonossal beszélgettem, akkor éreztem némi szorongást, de a közvetlen két főnökömmel szemben semmilyet, simán emberileg egyenrangú félként tudok velük csevegni, és velem ilyen még soha nem volt.
Hát, a rendszerükön van mit rendberakni, de nem is lenne igazán érdekes, ha tökéletes lenne. Egyáltalán nem fárasztott ki szellemileg ez a nap, pedig egy csomó dolgot magyaráztak el. Még így sem, hogy a torkomban kaparászás, az orromban meg folydogálás kezdődött. Már alig várom, hogy véglegesen ott lehessek.
*nem beszéltünk róla
meglepik
És akkor azt mondtam, hogy na én rohanok, mert lekésem a vonatom, de az egyik kolléga szólt, hogy ne siessek, mert a másik kolléga is mindjárt megy kocsival arra, amerre én, és elvisz. Na jó, mondtam, és leültem csevegni, amíg a másik kolléga visszaér a helyére. Aztán mikor visszaért, kellett egy kicsit noszogatni, hogy menjünk már, mert ásni akarok, de még rábeszéltek egy utolsó csocsóra, és ahogy mentünk be a csocsó szobába, hát ott volt egy nagy torta az asztalon, gyertyával, egyedi fényképpel (az egész cégről készült pár hete egy csoportkép), körben állt az összes bent lévő kolléga, a főnök is, és mindenki hatalmas vigyorral kívánt boldog születésnapot, én meg teljesen nem számítottam rá, még mindig nem egészen értem hogy mivel érdemeltem ezt ki, igazi cukormentes tortát kaptam meg pezsgőt is ittunk, és a főnököm ráadásul elengedett három nap szabadságra. Utána meg tényleg hazahoztak, 6-ra itthon voltam, 8-ig piszkáltam a kertet, hát mondja valaki, hogy tud ennél jobbat.
interjúztat
A mai első delikvensnek ötlete sem volt arról, hogy mi a különbség egy
éles rendszer és egy belső irodai rendszer üzemeltetése között.
Szerintem arról sem, hogy egyáltalán mi a különbség éles és belső
rendszer között, de erről bölcsen hallgatott. A legnagyobb kihívása
pedig egy olyan projekt volt, amit a végén a Microsoft csinált meg, nem ő.
A második jelölt okosnak nézett ki, de kiderült, hogy szerinte a raid
képes visszaállítani a felhasználó által véletlenül törölt fájlokat, és
képtelen volt hebegés-habogás nélkül megszólalni, ami felett mondjuk
szemet hunytam volna, ha tök ökös lenne, de ehelyett inkább megkértem a
kollégáimat az interjú után, hogy szúrjanak nyakon.
Sajnos senki nem tette meg, úgyhogy végig kellett csinálnom a harmadikat
is, ami viszont meglepően jól sikerült, a várakozások ellenére.
Értelmes, jó megjelenésű fiatalember, szakadt már a nyakába
rendszergazda nélküli rendszer, egy személyben vitte, megold bármit, és
az alaptudása is megvan.
Kellett is ez a kis sikerélmény a negyedik előtt, aki szerint a switch
"inteligens" így, egy l-lel, és akinek halvány fogalma nem volt, hogy
mitől működik jól egy webszerver (gyk. a válasz az lett volna, hogy
elérhető a weboldal amit szolgáltat). Legnagyobb szakmai kihívása
hálózatépítés és konfigurálás volt, de itt jegyzem meg, hogy a teszten
nem írt semmit arra a kérdésre, hogy mi az alapértelmezett alhálózati
maszk A osztály, mi B osztály, és mi C osztály esetén. Az interjúztató
kollégám ráadásul megpróbált belőle kihúzni némi értelmezhető
információt, ami azt jelentette, hogy vagy egy hónapon keresztül
faggatta (annyinak tűnt, tényleg), amikor igazából 10 perc után már ott
tartottunk, hogy forgattam a szemeimet, csikorgattam a fogaimat, és
olyan képet vágtam, mint akit kínoznak.
Az ötödikkel pedig nem lett volna semmi probléma, de túl magabiztos volt
és túl sokat kért, ami nem vágott össze azzal, hogy csak winből profi,
linuxot nem tud és nem is akar kezelni.
Végül is a jó hír, hogy megmaradtam, és most megyek haza ásni.
kisfiú
Azt azért nem hittem volna, hogy a gyerekosztályon fogok magamnak cipőt válogatni, és erősen gondolkozom, hogy 35-ös vagy 36-os legyen. 36-os lett, de ez cseppet sem vigasztal. Ismét* kisfiú lettem.
* még valamikor 2001 tájékán történt, hogy heccből teljesen kopaszra borotváltam a fejem, 19 éves voltam, de amikor cigit vettem, volt hogy megkérdezték, hogy "és a kisfiú elmúlt már 18 éves"?
interjúztat
Nem nagyon értem, hogy nekem miért csak a hetedik cégnél jött össze az
állás, most a fordított helyzetben az első inetrjúalany például simán
közölte, hogy ő nem ért az SLQ-hoz. Simán eltartott két másodpercig,
mire rájöttem, hogy az SQL-re gondol.
Remélem a többiek javítják ezt a szintet, mert ha nem, félő, hogy mások
hülyeségébe fogok belehalni.
kertész lesz
Az új munkahellyel és a felmondással kapcsolatos stressz nyom nélkül eltűnt, átadta a helyét a kertészkedéssel kapcsolatos stressznek. Ez úgy néz ki, hogy minden szabad percemben azon agyalok, hogy mit és hogy érdemes csinálni a kertben. Komolyan mondom, már ezzel is álmodok, kivéve amikor azt álmodtam, hogy volt két lovam és az egyiket elvesztettem, de az még betegebb volt, akkor már inkább legyen a kert.
A kert egyébként jelen pillanatban úgy néz ki, mint egy romhalmaz, de csak mert a tarackbúza soha nem látott mértékben szőtte át a gyökereivel a föld felső két ásónyi rétegét, ezért az ásás úgy néz ki, hogy egy ásónyi földet felfordítok, majd kiguberálom belőle a gyökeret (alig marad valami). Tegnap is imádkoztam, hogy ne essen csak amikor már sötét van, és szerencsére bejött, úgyhogy volt két órám ásni, sikerült is végeznem egy jó asztallapnyi területtel, ha ilyen ütemben haladok, talán jövőre ilyenkorra felásom mindet.
Ja nem, mert a fél kert betonnal van kiöntve, de még gödrök is vannak, mert régi emésztő, meg régi istentudjami, ennyi gödröt én még életemben nem láttam, és nem is igazán tudom, hogy mivel lehet ezeket eltüntetni, termőföldet talán már csak nem fogok hozzá rendelni, ha meg a kert többi részével temetem be, akkor tisztára süppedt lesz az egész, na persze akkor meg rendelhetek oda termőföldet, a gatyánk is rá fog menni.
Egyébként a pasim is elég nagy kertész, csak most a héten ő délutános, úgyhogy felosztjuk a munkát, ő délelőttönként végzi a férfimunkát (bontás), és délutánonként ások, de csak mert nekem az ásás a hobbim, mondjátok hogy normális vagyok.
Ma sajnos nem fogok ásni, mert délután megtanulom a magas rendelkezésre állású szerverek üzemeltetésének elméleti alapjait, tekintve hogy holnap megyek szerződést aláírni meg ismerkedni az új munkahelyemre, legalább ne úgy állítsak oda, mint akinek halvány fogalma sincs az egészről.
Igen, stréber is vagyok, jó nekem.
kicsi a világ
Volt ugye múlt héten a felmondásom, aminek alkalmával az ügyvezető igen kedvesen kifejtette, hogy kicsi a világ, és lehet még szükségem az ő segítségére.
Az már meg sem fordult a fejében, hogy neki is az enyémre, úgyhogy igazán jót mosolyogtam, amikor átküldött véleményezésre egy önéletrajzot üzemeltetési vezetői pozícióra, természetesen ismerem az illetőt, azt ugyan nem tudom, hogy főnyeremény lenne-e a cégnek, de az nyilvánvalóvá vált, hogy a "kicsi a világ" fenyegetés megint csak a fordított irányba tudna elsülni.
még mindig el akar menni
Nem tudom, hogy az ügyvezető milyen érzelmeket szeretne belőlem kicsikarni azzal, hogy a céges bemutató "óriási"* sikerét a cégen belül minden csapatnak külön megköszöni, kivéve az üzemeltetést, de egész biztos, hogy ennek hatására nem fogom megbánni a felmondásomat. Sőt.
*az idézőjel az én véleményemet tükrözi, nem az övét.